Egy szláv és egy spanyol származású angolul üvöltözik egymással, mert a spanyol nem engedi, hogy a szláv a raktár területére öntse a szemeteskocsija tartalmát, menjen a szláv, beszéljen a főnökével. A főnök persze Tony S., a raktár területe meg Philhez tartozik, nem csoda, hogy kissé ingerült kettejük találkozója, amin még részt vesz a totál ideges Chris és a kancsal genya a NY-iaktól. Phil meg van rökönyödve, mert Tony szemetében azbeszt van, erről ő nem is tudott, ezért több pénzt kér. Tony meg csak mondja, hogy ez már száz éve így megy, ki van zárva, hogy többet fizessen. Megegyezés nincs, Tony és Chris balra el.
A kocsiban Chris és Tony a problémát vitatják meg, Chris hajlandó lenne több pénzt adni Philnek, de Tony hajthatatlan. Közben Chris beteszi „A tégla” című film zenéjét, és felcsendül a Comfortably Numb feldolgozása. (Ezt énekelgette Tony a múltkori rész elején!) Időközben Tony is megenyhül, „minden nap egy ajándék” meg hasonlók, nem éri meg felidegesítenie magát Phil miatt. Chris mondjuk pont, hogy ideges lesz, mert rosszul szól a berendezés a kocsiban, nyomogatja össze-vissza a gombokat. Az énekes épp ott tart, hogy “I cannot put my finger on it now/the child is grown/the dream is gone”, Tony Chris arcát tanulmányozza, aki még mindig nyomkodja a gombokat, közben a kocsi kisodródik, szemben meg jön a címadó Kennedy és Heidi, Chris félrerántja a kormányt, az autó megborul, és jó sokat pörögve végül az árokban megáll.
Kennedy és Heidi úgy döntenek, hogy ők most inkább megállás nélkül továbbhajtanak.
Chris szájából egészségtelen mennyiségű vér bugyog fel, és elég rondán hörög, lehet, hogy már House doktor sem tudna segíteni rajta, de Tony tesz róla, hogy ne azzal teljen a rész, hogy Chris élet és halál között lebeg. Egy egészen döbbenetes jelenetben Tony szemrebbenés nélkül, kifejezéstelen arccal megfojtja Christ. Aki meghal. A sorozat 3. számú szereplője kérem szépen így távozik hárommal a vége előtt, két tinilány és Tony lapátkeze által. És még csak a tizedik percben sem vagyunk. Tony persze nem könyörületességből vetett véget Chris szenvedéseinek, hanem mert egy pillanat alatt felmérte, hogy itt a lehetőség, megszabadulhat a fenyegető veszélytől, amit a drogozó, állandóan berzenkedő embere jelentett számára. De akkor is, simán megöl egy családtagot, aki egykor az utódjelöltje volt? Na, próbáljunk magunkhoz térni.
Miután végzett Chris-szel, Tony mentőt hív. Neki csak a térde sérül meg a balesetben, meg az arcocskáját horzsolta fel. A kórházban úgy tesz, mint aki aggódik Chris életéért, és amikor megmondják neki, hogy Chris halott, felhívja Carmelát, aki nem kicsit kiborul. (Közben a sasszeműek kiszúrhatják, hogy a szundikáló Carm laptopja 10:53 AM-et mutat, pedig ugye az egész éjjel játszódik… És különben is, nem is internetezik, csak egy internetes oldalnak kinéző pdf-et nézeget.)
Másnap a fiúk jönnek meglátogatni az ágyban fekvő Tonyt, mindenki nagyon le van sújtva, de mit lehet tenni, Chris mindig túl gyorsan hajtott, és az öve sem volt becsatolva, még az is lehet, hogy kábítószer hatása alatt állt, majd a vérvétel eredménye kimutatja. Tony édes, azt mondja, hogy ha látta volna Chris-en, hogy be van lőve, ő maga fojtotta volna meg, mielőtt kocsiba ült volna vele. Aha.
Paulie kicsit búslakodik, hogy miért kellett neki annyit veszekednie Chris-szel, főleg a pénz miatt. A nők persze sírnak, Chris apósa dühöng, amiért az unokája félárva lett, és a kosárlabdacsapata is vesztésre áll, majd kiderül, hogy kokaint találtak Chris vérében, de az orvosok azt is mondták, hogy akár túl is élhette volna a balesetet. Ráadásul jön a hír, hogy Paulie anyja/nagynénje is meghalt.
Van hát mit megbeszélni Melfinél. Tony hihetetlenül őszinte, vigyorogva meséli, hogy végre megszabadult Chris-től, teljesen megkönnyebbült. Máskor is ölt már rokont és barátot, na de ez!
Na persze ez csak egy álom. Tony gyorsan meg is kérdezi Cartmelát, hogy beszélt-e alvás közben, de az semmit nem hallott. A reggeli kávézáshoz Tonynak egy Cleaver bögre akad a kezébe, amit dühösen a bokrok közé hajít. Carmela is bánja már, hogy olyan dolgokat vágott Chris fejéhez, hogy köze van Adriana eltűnéséhez, de Tonyt mindez nem igazán érdekli, láthattuk az álomjelenetben, hogy ő legszívesebben ujjongana. Carmela a sírásig hergeli magát, Tony azzal próbálja nyugtatni, hogy elmondja, a gyerekülést egy faág zúzta szét a kocsiban, ha Chris kislánya ott ült volna, biztos meghal. Carm erre kb. olyan arcot vág, mint aki azonnal hányni fog.
Melfi sem helyesli, hogy Tony ilyesmikkel traktálja gyászoló feleségét. A kérdésre, hogy ő hogyan viseli a tragédiát, Tony elmondja, hogy nem tud tiszta szívből sírni-zokogni. Persze nem az álomban látható nyers őszinteséggel fogalmaz, de eléggé hasonló a mondandója. Végezetül felhozza az Adriana-ügyet, és míg az előző részből emlékezhetünk Chris véleményére („Tony sosem volt elég hálás nekem, amiért mellé álltam, és elárultam Adrianát.”), addig most Tony szemszögéből láthatjuk a történetet: ő segítette ki Christ egy óriási bajból, de cserébe nem kapott lóf*szt sem. Így hát nem tud együtt érezni a gyászolókkal, de ezt persze nem mutathatja ki, ezért képmutatónak érzi magát, és mérges mindenkire, aki őszintén siratja Christ.
A gyászszertartásra eljön Hathaway is, Carmela féltékenykedik is rá egy sort. És Daniel Baldwin is eljött! Chris örülne, ha látná, egy igazi híresség. Carmela odamegy a koporsóhoz, Chris szörnyen néz ki, mint Joker. Tony nem megy oda, inkább megjegyzéseket tesz Chris anyjára, amiért az fennhangon zokog, majd nyíltan megbámulja Chris özvegyét, aki Jackie Kennedy-nek öltözött. Később a Cleaver rendezőjét szórakoztatja a „gyerekülést szétzúzta egy fa” történettel, de Carm szól neki, hogy a másik szertartáson is illene megjelenniük, így hát elmennek Paulie anyjának virrasztására is. Paulie teljesen ki van akadva, amiért az ő anyjához alig jöttek el páran, Chris-én pedig ott tolong mindenki. Tony egyre nehezebben viseli az egész hacacárét.
AJ a pszichiáterével beszéli meg az esetet, de igazán őt se rázta meg Chris halála. Örömmel meséli, hogy újra elkezdte az iskolát, irodalmat és történelmet hallgat, az izraeli-palesztin konfliktusról. A következő jelenetben láthatjuk is, amint az iskola területén lóg, épp arra jár, vagyis inkább biceg Victor, akinek a múltkor lesavazták a lábujját, kiderül, hogy azt bizony le kellett vágni.
A nők Tonyéknál gyűlnek össze egy kis siránkozásra. Kelli elkezdi szoptatni a csecsemőt, amit Tony az emeletről tökéletes szögben lát. Ekkor elszakad nála a cérna, és úgy dönt, Vegasba megy azonnal. Megveszekedett Maffiózók-rajongók, akik mindenbe mindent belelátnak, úgy gondolják, hogy az alábbi képen, amin az látható, ahogy Tony a vegasi hotelhez hajt, a visszapillantó tükör pont úgy van beállítva, mintha egy pisztoly lenne, és ez nem véletlen, mert David Chase egy isten, és mindent előre megmutat, csak érteni kell a jeleket.
Mit is csinálhatna Tony Vegasban? Hát persze, hogy kaszinókban tölti az idejét, és veszít, szokás szerint. Aztán egyedül megebédel, sütteti a hasát (miközben egy jelenet erejéig azt láthatjuk, hogy AJ borzasztó okos fejet próbál vágni irodalomórán), aztán meglátogatja Chris vegasi nőjét, és közli vele a rossz hírt, de ez alkalommal még nem dugja meg. Persze az üzlet itt is megtalálja, az azbeszt ügy még mindig nem oldódott meg.
AJ a kampuszban lóg a barátaival, amikor az egyik Jason megérkezik, és miközben száll ki a kocsijából, felöklel egy színesbőrű cserediákot. Ebből persze kiabálás lesz, jön a kötelező leniggerezés és a leterroristázás, majd a verekedés (hárman egy ellen), AJ döbbenten néz, és nem vesz részt a dolgokban.
Na, most már dugnak, Tony és a vegasi nő, aztán meg füves cigit szívnak. A csaj elmondja, hogy Tony emlékezteti Chrisre, ő is olyan szomorú, mint Chris volt. Tony cáfolja, hogy jelen pillanatban szomorú lenne. Sőt, a peyote-t is kipróbálná, ha már itt van, mert eddig sose tette, mindig nyomta a vállát a felelősség, de most lazítani akar. Mondjuk ebbe a nagy lazításba Phil enyhén belerondít, amikor telefonon berzenkedik egy kicsit a szemétügy miatt, majd kifejezi együttérzését, miközben a kancsal genya röhög mellette.
AJ a pszichiáternél már nem annyira kiegyensúlyozott, mint a múltkori beszélgetés alkalmával, megint depressziós, minden el van cseszve, és különben is, miért nem jönnek ki egymással az emberek? (Why can't we all just get along? – híres mondat Rodney Kingtől, akit 91-ben jól megvertek a fehér rendőrök, ami után lázongás tört ki LA-ben, AJ tényleg tanul történelmet!)
Tony és a vegasi csaj peyote-t nyomnak, („A pszichedelikus szerek felszínre hozhatják a lappangó pszichés és mentális zavarokat.”) Tony hány egyet („A kezdeti fázisban kellemetlen fizikai hatások tapasztalhatók: légzési nehézségek, izommerevség, émelygés, hányinger.”), aztán minden fényt kibocsátó tárgyat megbámul. (A peyote „fogyasztása igen intenzív és sokrétű pszichedelikus élményt nyújthat.”) Ilyen állapotban elvonszolják magukat egy kaszinóba, ahol hihetetlen dolog történik: Tony csak nyer és nyer és nyer, egyre többet. Pár perc hitetlenkedés után leesik neki, hogy Chris halálával véget ért a rossz sorozata, ennek úgy örül, hogy a földön fetreng.
Miközben Tony megvilágosodik, az azbesztet egy tavacskába öntik, de ez legyen már Al Gore baja.
A sivatagban Tony és a nő a napfelkeltét nézik, Tony ujjongva üvölti bele a világba, ért mindent! („Legjellemzőbb mentális élmények: nyugalom, az élettel való egység érzése, felfokozott figyelem, gyorsan változó gondolati folyamatok, csukott szemmel látható képek, nyitott szemmel látható képi változások.”)
Még három rész.
Facebook kommentek