A sorozat legutóbb megénekelt mélyrepülését valószínűleg az alkotók is érzékelték a maga idejében, mert az eheti epizódban végre több valóban meglepő fordulatot is az arcunkba toltak. Épp ideje volt már. Ezúttal a Fehér Ház tornácán nyitunk, az elnöknő épp most fejezte be a reggeli futást. Jön apu, aki mostantól a baseball szövetség miatt sokkal kevesebbet lesz itthon, s anyu szerint ezt illene tisztázniuk a trónörökösökkel is, különösen a legkisebbel, hisz ő szinte mindig otthon van. Érkezik Kelly, a mindig bájos szóvivő is, mert úgy véli, egy néhány nap múlva megjelenő könyv igen nagy kárt tehet Mackenzie Allen gondosan felépített imázsában. Persze nála épp van is egy példány, úgyhogy hamarosan mi is megtudhatjuk majd, mi az, ami miatt a First Laddy hirtelen úgy határozott, itthon marad, hogy személyesen vezethesse a könyv miatt felállított válságstábot.

Bauer-papa közben idősebb republikánus képviselőkkel egyeztet Keaton alelnöki meghallgatásáról, vagyis tulajdonképpen annak szabotálásáról. Szépen megbeszélik, hogy mivel fogják kicsinálni a tábornokot, de számunkra mindez továbbra sem teljesen világos. Jim ezalatt jelzi az elnöknőnek, hogy nem örül a First Laddy újabb akciójának, de a nő bízik a férjében. A gyereknek ilyenkor ugyebár az iskolában a helye, de Becca itt is csak a pasijával van elfoglalva. Mivel a legutóbbi incidens nyomán egyre nehezebb randit egyeztetni, a srác úgy dönt, biztos ami biztos, házibulit szervez. Kelly megint sajtót tájékoztat, kivételesen jól is indul az esemény, de a jó hangulat csak addig tart, míg szóba nem kerül a könyv. A jól értesült újságírók ugyanis megtudták, hogy a könyv tartalmazza majd az ex-elnök utolsó – Mackenzie Allen lemondására vonatkozó – kívánságát. A hír persze már az elnöki házaspárhoz is eljutott, apu pedig egyre biztosabban állítja, hogy Jim lehet a spicli a csapatban. Vince, a szövegíró szokásos munkáját végzi az irodában, amikor megtudja, hogy ma ő lesz a szúrópróbaszerű drogteszt egyik alanya a Fehér Házban. Úgy tűnik, ez a hír aggasztja őt, de természetesen beleegyezik, más választása nem nagyon van. Horace, az elnöknő fia szintén nincs túl rózsás hangulatban, ugyanis az egyik órája után a tanár közli vele, hogy az elbaltázott esszéjét alá kéne íratnia valamelyik szülővel.

Végre valahára elindul a jó öreg Keaton tábornok meghallgatása is. Természetesen házelnökként Bauer-papa feladata, hogy szép szavakkal megnyissa az eseményt, amelyen várhatóan újabb mélyütést kíván bevinni az elnöknőnek. Jönnek is a szaftos kérdések szép sorban. Először Keaton elnöknő iránti lojalitását feszegetik, majd arra is rátérnek, hogy ő miként vélekedik arról, hogy Mackenzie Allen nem hallgatott az ex-elnökre, s nem mondott le. S persze szóba kerül az is, hogy a tábornok elég kemény szavakkal illette anno az alelnök vitán a jelenlegi elnököt, meg hogy pontosan hány igazgatósági tagsága van, jól fizető állásokkal párosítva ugyebár, de úgy tűnik Rod felkészítése sikeres volt, mert Keaton minden kérdésnél ügyesen kivágja magát. Kelly eközben épp az apját győzködi, hogy engedje el a sráchoz házibuliba, s bár eleinte hajthatatlannak tűnik az örege, végül mégis belemegy a dologba. Az elnöknőt ezalatt Jim győzködi, hogy az első elnöki rendelete legyen az ex-elnök által elindított űrprogram, így Horace, aki anyuhoz jött, kénytelen várni egy keveset, ezért láthatja, hogy a ma meglehetősen feszült Vince egy aláíró géppel dedikálja az elnöknő fotóit, mert ez milyen praktikus. Állítólag még Kennedy vezette be. A fiú végre bejut az anyjához, de mivel a tévében épp az elnöknő még alelnökként megírt lemondó beszédét olvassák be, kénytelenek elhalasztani a családi csevejt. Este még láthatjuk, amint az elnöknő is azt a bizonyos könyvet olvassa, s bár apu szerint tele van hibával, a nő tudja jól, hogy a nagy része sajnos igaz. Apu persze most sem hagyja ki a megjegyzést, miszerint csak Jim lehet az áruló. Ha ilyen sokszor mondja, a végén majd még el is hiszi neki az asszony.

Reggel aztán tovább találgatják a tégla kilétét, de immár csatlakozik hozzájuk a két régi harcostárs, Vince és Kelly is. Utóbbi amúgy ismét nehéz napokat él, hisz a sajtó folyamatosan a könyvről kérdezgeti, amiben ezúttal ő is érintett, az író szerint ugyanis a beiktatás éjszakáján a szóvivő és George Clooney etyepetyéztek egy keveset. Jön Jim is, aki továbbra az első rendelet miatt baszlatná az elnöknőt, de őt meg sokkal inkább érdekli az, hogy a kabinetfőnöke volt-e a spicli. A kérdéssel pedig olyannyira belegázol Jim lelkivilágába, hogy az a nemleges választ követően azonnal felajánlja a lemondását. Ajjaj, apu szép lassan eléri a célját. S úgy tűnik, ily gyorsan be is esteledett már, hisz elindult Becca haverjánál a házibuli. A srác eléggé be van indulva az elnöknő nagyobbik lányára, de egy barátnő miatt még kénytelen egy időre jegelni a témát. Horace viszont nem jött el, otthon ül a számítógépe előtt és írja az újabb esszét. Baromi ideges, mert a körülötte fontoskodó kishúgát pillanatok alatt elküldi a búsba az eddig mindig nagyon nyugodt és megfontolt fiú. Aztán, mivel már senki sincs az irodában, úgy dönt, hogy a tanár által kért aláírást az anyja helyett a Kennedy által szorgalmazott aláíró gép is szignálhatja. Hát ezért volt ilyen feszült a jófiú.

Kelly közben jó kis alkut kötött az egyik firkásszal: ha az ír egy cikket az elnöknő első ötven napi ténykedéséről, akkor cserébe elmeséli mi volt a híres szépfiúval. Semmi, mert Clooney ott sem volt a beiktatási buli. Ügyes, nem mondom. Keaton meghallgatási is folytatódik, és az előre betanított szöveg alapján Bauer-papa egyik samesza rá is tereli a témát a tábornok halott lányára. Ezzel akarják kihozni a sodrából, de meglepő módon a házelnök minden előzmény nélkül ezen a ponton berekeszti a meghallgatást. Később a szöszije társaságában, hatszemközt meg is magyarázza mindezt az alelnök-jelöltnek. Megértést tanúsít, a magánélet szentségéről szónokol, s nem mellesleg biztosítja a tábornokot arról is, hogy mindenképpen meg fogja őt szavaztatni. Annyira gyanúsan nyalogatják viszont mindketten Keaton valagát, hogy ez nehezen hihető. Így is van, miután Keaton távozik, azon röhögnek, hogy a fickó a markukban lesz amiatt, amit tudnak róla. Mondjuk most már ideje lenne, hogy mi is megtudjuk, pontosan mi az, ami ennyire kompromittálhatja a leendő alelnököt, de erre egyelőre nem vesztegetik az alkotók a drága idejüket.

Jim otthon olvasgatja azt a bizonyos könyvet, és láthatóan ő is azt találgatja, hogy ki súghatta a bennfentes információkat a szerzőnek. Szóval tényleg nem ő volt! Később ennek ellenére is beviszi a felmondó levelét az elnöknőnek, közli, hogy szerinte az ex-elnök volt a forrás, mivel félt az alelnökétől, majd távozóban még azt is hozzáteszi, megtiszteltetés volt számára a nőt szolgálni. Jim az udvaron belebotlik a drogteszt miatt aggódó Vince-be, aki elárulja neki, hogy a teszt eredménye nem vet majd túl jó fényt rá, ugyanis HIV pozitív! Basszus. Jim most nem ér rá ilyesmire, hisz épp az előbb lépett ki, de azt azért látjuk az arcán, hogy ebből még lesznek bonyodalmak, tekintve, hogy Vince az elnöknő közvetlen stábjának a tagja. Horace meg végül csak beesik a bulira, most már vidám és felszabadult. Na ja, hisz megvan a szülői aláírás ugyebár. Becca meg a pasija eddigre már a szobában nyomják a tapipartit, s bár a fiú már gumi után kotorászik a fiókban, a lány végül leállítja őt. A fiú megértőnek tűnik, de miután a kiscsaj kimegy a szobából, bosszúsan kapcsolja ki a jó előre beállított és elrejtett videókamerát. Gyanítom, nem csak egyszerű home videót akart a srác, hanem komolyabbak a szándékai, de ennek kiderítésére még várnunk kell egy cseppet. Apu és anyu már otthon vannak, megbeszélik az egész napot. Jim ugyebár lemondott, apu legnagyobb örömére, anyu meg aláírta az első rendeletét a kamatmentes diákhitelről, Jim legnagyobb bánatára. Az elnöknő meghitt ódát zeng hites ura fülébe, miszerint csakis őrá számíthat, úgyhogy hagyja a francba a baseball szövetséget, és maradjon itthon, hogy mindenben segíthesse őt. Öröm és boldogság, végül csókban forrnak össze.

Persze az epizód végi nagy monológ ezúttal sem maradhat el, most épp egy sajtótájékoztató formájában kapjuk meg, amelyen Mackenzie Allen bejelenti első rendeletét, amit az ex-elnök után nevezett el. Milyen nemes, főleg hogy az ahol csak lehetett, alátett a nőnek. A firkászok természetesen a könyvről is faggatják, és ő megint egy szempillantás alatt maga mellé állít mindenkit, mert arról szónokol, hogy neki ez a feladata, őt a nép választotta meg, s nem akar mást, mint az amerikai népet szolgálni. Jim ekkorra már otthon van, fürdés után megtalálja az ajtóban a felmondó levelét, amit ezek szerint visszaküldött az elnöknő. A tévében közben azt is látja, hogy megszavazták a tábornok alelnökségét, s Jim láthatóan elégedett mindezzel, hisz kedvesen mosolyog rá a mellette szintén egy darab törülközőbe burkolt szöszire, aki nem más, mint Bauer-papa kabinetfőnöke.