Akkor mi is történt eddig? Gyász, halál, szerelem, szeretet, üzenet a jövőből, őrült tudós, kételkedő nyomozó. Titkok, meglepetések, bűnök, titkok, kérdések, titkok, gyanúsítottak, titkok, titkok, titkok. „De mégis, ki akarna engem megölni?!” – kérdi J.T. Neumeyer. Második nap. Hősünk egyedül ébred, jobban mondva egy megoldatlan gyilkosság jövőből küldött aktájának szétszórt papírjaival. Ahelyett, hogy a szeretett nő feküdne mellette. Hát ez a nap sem indul valami fényesen. S még az idegesítő kék kabát is ott hever mellette, mintha azt hirdetné: „Hé, már csak 4 napod van hátra az életből!” A prof azért felveszi, hogy lássuk, ő bátor és szembe mer nézni a végzettel. De Jessy lép be és megzavarja az apját.

Vajon jó ötlet ilyenkor felhozni, hogy beszélgetni kellene az új szeretőről? Nem biztos. Jessy visszavonulót fújna, de a kíváncsisága erősebb, hogy mi is van a fémtáskában, mely most az ágyon hever. Titok. A prof tagad és titkolózik. Ilyenek a felnőttek kislány. De apa szerencséjére az autókölcsönzőből megérkezik a csereautó, hogy a prof ne szenvedjen semmiben sem hiányt, míg a sérült kocsija a szerelőnél van. Mintha lenne valami jó kis összeköttetése a biztosítónál. Claudia elintézte a legluxusabb verdát, amit csak talált. Igen ám, de az olajzöld Cherokee csak egy újabb szög a prof koporsójába. Ez az a kocsi, amit a bár előtt találnak majd, ahol hősünk földi pályája véget ér. És ez meg is látszik a prof arcán. Az élet már csak ilyen.

Lányt az iskolába, Claudiának szerelmes telefonos üzenet, s közben feltűnik Sikorski felügyelő is, mert valami szöget ütött a fejébe. Még mindig nem hisz a papírok valódiságában, de felvetődött egy apró mozzanat. A nyomozó az asszonnyal orvoshoz megy, s eddig ugyan még ellógta valahogy a vizsgálatot, de a következőt már nem fogja tudni. És véletlenül mikor is lesz az a vizsgálat? Hát nem pont aznap, amikor a halott prof boncolása lesz? Érdekes, nem? Tehát kihagyja a boncolást, amit sose szokott. És van még néhány kérdése is. Brad sógorról, Claudiáról, Carl Axelrodról, Roy Bremmerről, mindenkiről, aki a gyanúsítottak listáján van. Elmerengenek azon is, hogy a prof hulláján egy használatlan töltényt hagynak majd, ami csak profi kivégzőre utalhat. De végül is megállapodnak arról, hogy mégis csak átverés az egész, de látszik rajtuk, hogy most már egyik sem hisz ebben biztosan. Túl sok nyom köti az egészet a valósághoz. Azért a felügyelő kér egy másolatot az aktából, majd Carl után indul.

A prof a kórházba siet, ahol átadja a táskában talált töltényt barátjának dr. Bennek, hogy vizsgálja meg a rajta lévő vért, hátha egyezik az övével. A doki csodálkozik a kérésen, de a prof rohan tovább. Elvégre nincs sok ideje. Másik barát, a helyi lap főszerkesztője. A prof neki is megmutatja a papírokat, hogy talán tudna segíteni a hitelességük ellenőrzésében, mert még mindig nem akarja elhinni a nyilvánvaló tényt. És még Roy Bremmer-re is ráuszítja, hátha talál róla valamit. Ha már egy újság szerkesztőségében van, hát másolatokat is készít a felügyelőnek. De mivel siet, nem csukja le szabályosan a másoló fedelét, s ha már így tesz, olvasgatja a papírok hátoldalát is. Így bukkan egy cikkre, mely abban az újságban jelenik meg, mely a haláláról tudósit: „Az 5 nappal ezelőtti hírtelen viharban egy öreg tölgyfa egy házra dőlt. A szerencsétlen balesetben meghalt egy nő és a kutyája.” De hát ez ma van! Forognak a fogaskerekek a prof agyában. Ha ez igaz, az egy újabb bizonyíték lehet. És rohanni kezd, mert a TV-s időjós szerint nagy vihar közeleg.

Claudia eközben otthon készülődik. Az üzenetrögzítőről a prof beszél, hogy már mindenhol kereste, de hiába. Hát Claudián nem az látszik, mint aki nagyon örülne ennek, sőt inkább egy pisztolyt vesz magához. Meg a csomagjait. 11 óra. Indulásra kész. A prof eközben az egyetemre siet az asztrofizikai tanszékre Bradhez, hogy arra kérje, derítse ki miből készült a titokzatos táska. Ez után előadásra sietne, de a folyosón megtudja, hogy Sikorski felügyelő begyűjtötte Axelrod-ot. Erre a hírre ő is a rendőrségre siet. A városban ezalatt egyre jobban nekigyürkőzik a vihar. A kihallgató szobában Axelrod egy sarokban kuporogva, székek mögé rejtőzve próbál elbújni a felbőszült bikaként járkáló felügyelő elől, de nem megy vele sokra. A vád súlyos, mint Sikorski léptei. Belép a prof – hozta a papírokat – s a felügyelővel együtt ráolvassák szegény Carl fejére vélt bűneit. De az őrült zseni nem szól semmit, csak a papírokat lesi, míg őt a prof nézi, és látszik rajta egyre jobban sejti, hogy a papírok nem hamisak, és nem is Carl készítette őket. Közben a vihar kiteljesedik, a prof hezitál. Újabb bizonyosságot szerezzen azzal, hogy utána jár a cikkben leírt balesetnek, vagy meghagyja magának a kételyt. Eközben a biztosító irodájában megérkezik Claudia a munkába, de nincs jó kedvében. Sőt inkább titokban mahinálni kezd a biztosító adatbázisában, s új személyazonosságot kreál magának. Vajon mit tett ez a nő? Vajon honnan menekül? Vagy ki elől? De nem jut messzire, mert pont a professzorba botlik az utcán. A férfi a lányáért küldi az iskolába, mert ő most vészhelyzet dolgában rohan tovább. Claudia tiltakozna, mert már messze járna innen, de nem tud mit tenni. Látszik rajta, hogy a szíve marasztalja.

A prof a viharban azt a helyet keresi, ahol az újság szerint a ki fog dőlni a fa. Meg is találja. És a házat is, és a házban a nőt és a kutyát. A valóság vészesen közeledik a vihar hátán, így nem tehet mást, betör a házba és kicibálja a vadul védekező nőt (Mandy), miközben a kutya a lába szárát harapja. Hálás kis dög. A tölgy dől, a vihar tombol, a ház meg összeroppan a tetemes súly alatt. Ha nincs a prof a nő most már biztosan halott lenne. Pont úgy, ahogy megírták. De mégsem az, s ez a felismerés hozza a megvilágosodást, hogy a papírok tényleg igaziak, nem csak ügyes hamisítványok. Eközben Claudia Jessyre vár az iskola előtt és az új aláírását gyakorolja. Ez a nő komolyan gondolja, hogy nemsokára lelép. Közben az elhagyott lakásában egy ismeretlen férfi szimatol körbe. A nő már eltűnt minden holmijával, de a prof üzenete még ott maradt árulkodó nyomnak.

A prof miután meggyőződött arról, hogy a papírok igaziak, de a jövő megváltoztatható, nekilát, hogy változtasson is rajta. Lecseréli a zöld Cherokeet egy ezüst sportautóra, s Axelrodhoz hajt, hogy vele is elgondolkodjon az élet furcsaságairól. De legfőképp az aktáról, ami a jövőből jött. Valamint a párhuzamos idősíkokról, a tárgyak időbeli transzformálásáról, a halálról, a végzetről és a hitről. Nagy fejek ha találkoznak. Az idegen a biztosítónál nyomoz tovább Claudia után, s forró nyomon jár. Közben a nő otthon Jessyvel várja a professzort, s idegesen lesi az óráját. Neki már a harmadik államon is túl kéne mostanra járnia. Megjön a prof, Claudia indulna is már, de betoppan a főszerkesztő barát a nagy újsággal, hogy a prof egy hős. Igen, már a TV is mutatja, hogy megmentett egy nőt a biztos halálból. És ami még furcsább, hogy ugyanez a nő, illetve a kutyája mentette meg a prof életét az első részben, amikor a kocsi elé rohant, és így nem a férfit, csak a táskáját nyársalta fel egy elszabadult vasrúd.

De a főszerkesztőnek vannak még más hírei is. Roy Bremmerről. Mert kiderítette, hogy ki is a jó Roy B. Dél Chicago piszkosabb felének ura. Claudia egyre sápadtabban figyeli a fejleményeket, de amikor rákérdeznek, hogy ismeri-e a férfit, hisz ő is Chicagóból jött, bőszen tagadni kezd. Sőt rohannia is kell, s már csak egy búcsúcsókra van ideje. De nem jut messzire újból, mert a szíve visszahúzza. Csak ül az autójában az esti forgalomban és sir, míg végül visszamegy a prof házához. A ház előtt ülnek a kocsiban, s Claudiából kitör az őszinteség: Roy B. a férje, aki elől most menekül úgy, ahogy az elmúlt 2 évben mindig is tette. Ezért nem beszélt erről és most csak figyelmeztetni akarja a professzort, mert Roy B. szó szerint érti a házastársi esküt. „Amíg a halál el nem választ.”

De a prof szereti és próbálja meggyőzni a nőt, hogy maradjon, és nézzenek szembe együtt a gonosz férfival. Claudia is szeret, és ezért akar menekülni, mert félti a férfi életét. Végül egy pisztolyt is adna neki, hogy védje meg magát, de a prof nem engedi és egy öleléssel és csókkal győzi meg a maradásról. Talán együtt sikerülni fog. De a csókot más is figyeli. Az idegen, aki Claudi után szimatol. És fényképez, majd a képeket elküldi Roy B. –nek címezve. Megvagy csalfa nő!