Tengerpartos-naplementés, Kaliforniában játszódó tinisorozat? Ez már nem kezdődhet jól, gondolhatnánk - és mekkorát tévednénk. Az arcpirítóan fiatal Josh Schwartz sorozatkreátor olyan jól kapta el a karaktereket, illetve az egész életérzést, hogy ezt a nem túl újszerű alaptémát négy évadon át mesélhette nekünk. Talán annak köszönhető a siker, hogy a fiatal alkotók sok saját élményt is belevihettek a sztoriba, és ezáltal hitelesebbé tették? Vagy annak, hogy a felnőtt karakterek is a fiatalokéhoz mérhető mennyiségű és minőségű sztorit kaptak maguknak? Derítsük ki együtt.

Éjszaka csöppenünk a történések közepébe. Valami nagyon lepattant környéken egy hasonlóképp leharcolt kocsit lop el éppen egy Tray nevű ifjú pszichopata, mintegy nagylelkűen megosztva tudását riadt öcsikéjével, Ryannel. Még a kocsiba se ülnek be, mikor felbőg a rendőrsziréna, és máris tele a pelus, legalábbis ami Ryant illeti: Tray az idióták magabiztosságával vezényli le és veszíti el a versenyfutást a rendőrökkel. Hősünk, Ryan beszélőn: kirendelt védője másik hősünk, egyben személyes példaképem, Sandy Cohen (Peter Gallagher). Kóstolgatják egymást, Sandy nem tudja, hogy az ügyvéd, a tanárbácsi vagy a lelkész szerepét játssza, Ryan meg kamaszmódra hol keménykedni, hol okoskodni próbál, de ő sem biztos benne, hogy jól áll-e neki valamelyik is, mi meg tudjuk, hogy nem. Bár, mint megtudjuk, a próbafelvételije 98%-os volt, ami biztos annyira sok, hogy még a bűnügyi aktájába is belekívánkozik.

Tray már megszívta, háromtól öt évig terjedően, de Ryanen még lehet segíteni, pláne, hogy ilyen agyas kis bűnöző. Sandy kihozza, ahol megvárják Ryan nem túl megnyerő megjelenésű anyját, aki miután végre előkerül, legszívesebben visszazavarná őt a dutyiba, oszt levan a gond. De nem, következetes idegroncs lévén inkább hazaviszi, hogy ott tegye ki a fia szűrét. Ryan még búcsúzóul összebunyózik a piás mostohaapával. Most ő kapja a verés javát, de tessenek elhinni, hogy nem lesz ez mindig így. Ilyen alapokról indulva még a hajléktalanbiznisz is komoly minőségi javulás, Ryan mégis inkább körbetelefonálja a spanokat, hogy kinél húzhatná meg magát. Persze senkinél, úgyhogy Sandyt kell hívnia, aki a kezébe tuszkolta a névjegyét, amint meglátta az anyját. Sandy pedig pattan az első szóra. Mint látni fogjuk, ami a tökösségben Jack Bauer, az a jófejségben Sandy Cohen.

Sietve elpályáznak Sandy csilivili BMW-jében, egyenesen egy másik világba. Sandy elejti, ha esetleg valakinek kétségei lettek volna, hogy a kocsit és a többi csodát, ami nemsokára elénk tárul, nem ám ő kereste meg kirendelt védőként, hanem a felesége, Kirsten az, aki ki van tömve. Meglátva a címszereplő Narancsvidéket, Mike Wazowski örökbecsű szavai jutnak eszembe a Szörny Rt.-ből: "Miért nem ide száműztek minket?" Na ez az érzés ennél csak rosszabb lesz. Sandy, ez az arany ember lejátssza a meccset Kirstennel, aki kicsit zsörtölődik, hogy egy fegyencet fogadnak be a házukba. De azért nem kell aggódni, ő is jó fej, csak kellett már valami konfliktus.

Ryan eközben a kapunál cigizik, és találkozik hősnőnkkel, a szomszédlány Marissa Cooperrel, aki éppen valami kütyüt piszkál, talán a tamagocsiját eteti. Ryan nagyon dzsémszdínes gesztusokkal adja elő, hogy ki itt a jócsávó. Kár, hogy megjelenik egy árja izompacsirta egy terepjáróval, ami nagyobb, mint a fürdőszobám. Van valaki, akinek a szívébe nem lopja be magát az első pillantásra? Hát, most már van: Ryan. Marissa ezzel a Luke gyerekkel csókot vált, majd távozik. Az ilyen fickóknak jutnak a hosszúcombú csajok, főleg azért, mert csak ők tudnak beszállni a kocsijukba sámli használata nélkül. Ryan lányos zavarban beköltözik Sandyék vendégházába, aminél jobb helyen a legtöbben nyaralni se voltunk még.

Reggel a kecó még ennél is jobban néz ki, ha ez egyáltalán lehetséges. Az álmos Ryan belefut Sandy-ék fiába, Seth-be. Playstation parti, vitorlázás, csupa dekadens szórakozás. Seth a tengeren elmeséli, hogy a hajóját Summerről nevezte el, akibe szerelmes, amióta az eszét tudja (ami nem lehet sok), de még sosem beszéltek. De majd elviszi őt Tahitire a vitorlással. Ryan csak azért nem röhög hangosan, mert annyira azért nem tud úszni. Summer és Marissa egyébként barátnők, micsoda véletlen. Két öltönyös fószer kopogtat Marissáék bejárati ajtaján, a héten már nem először. Marissa apját, Jimmy Coopert keresik, de Marissa elhajtja őket. Mint kiderül, az apja kérésére. Marissa azért rákérdez, kik ezek, de Jimmy csak hablatyol összevissza. Marissa erre: "De azért ugye minden rendben van?" Hülye kérdés. Ryan készülődik az esti jótékonysági divatbemutatóra. Így mulatnak a gazdagok, és ebből számunkra is kiderülhet, hogy az ő életük se fenékig tejfel. Ryan például a nyakkendőkötéssel küzd, de jön Sandy és megtanítja. Kár, hogy Ryan bicajozni már tud, így eggyel kevesebb lehetséges apa-fia program áll rendelkezésre.

A bulin nagy a nyüzsgés. Seth először Luke-kal próbál sikertelenül haverkodni, aztán Sandy égeti le véletlenül, mikor épp feltűnés nélkül próbálja távolról imádni Summert. Ezek után leül egy csapat hatéves közé és inkább velük próbálja elcsapni az időt. Ryan alkoholt rendel a pultosfiútól, de Kirsten rajtakapja és elkobozza a piát. Nem tudom, ki hogy áll a tinialkoholizmus kérdéséhez, de szerintem embertelenség egy 16 körüli srácot öltönybe öltöztetve arra kényszeríteni, hogy alkohol nélkül éljen túl egy divatbemutatót. Pláne, hogy a felnőtteknek is csak alaposan bepiálva sikerülhet ez. Marissa és Summer sokkal rutinosabb: a női vécében fogyasztják el az innen-onnan összeszedett készleteket. A vécé a férfiszakaszon is központi szerepet kap: Jimmy, miután a vendégek egyike megjegyzi, hogy reméli, Jimmy, mint vagyonának kezelője, gazdaggá teszi, ide vonul vissza sírdogálni – amit Ryan meghall. Szóval Jimmyvel még sincs azért minden rendben; sejtettem én, hogy nem azért jönnek házhoz a bizalmatlan képű öltönyösök, mert elmulasztotta kitölteni az 57423. űrlap 175/d. pontját.

Summer kínos módon nem Sethre, hanem Ryanre próbál rámozdulni, aki igyekszik kihozni a helyzetből a legjobbat, és a bemutató utáni bulizásra elfogadja a meghívást, de viszi Seth-et is.  A bulin megtapasztaljuk a sorozat egy újabb erősségét: a zenei szerkesztést. A sorozatban a készítéskor friss és aktuális, a fiatalok által valóban hallgatott zenék mennek. A zenén, táncon kívül megy a züllés ezerrel: alkohol, kokó, a lányok pedig, tessenek megkapaszkodni: bikiniben. (A topless már nyilván kiverte volna a biztosítékot az amerikai nézőknél.) Summer cserkészi Ryant, Luke pedig a háziasszonyt, Hollyt. Ryan persze ezt is észreveszi (ez a csávó mindenhol ott van?), és úgy értelmezi, hogy akkor ő is nyugodtan nyomulhat Marissánál. Aki egyébként tovább termeli befelé az alkoholt.

Közben a Cooper/Cohen szomszédságban Jimmy kutyát sétáltat, és Kirstenbe botlik. Jó cimborák, bár régen még ennél is közelebbi volt a kapcsolatuk. Most viszont már csak az marad, hogy Jimmy az elbaltázott életén kesereg (felesége, Julie visszazavarja a boltba pisztáciás légfrissítőért, erre tessenek gombot varrni), Kirsten a gyerekek miatt aggódik (visszafogottan azért), mert Seth nem nagy partiarc amúgy. Nahát, pedig azt hittük. Ryan a buliban azt mondja Marissának, klafa ez a Narancsvidék, mert itt kevésbé zűrös minden, mint otthon. De még van néhány perc az epizódból, hogy meggondolhassa magát. Először is a csúnyán berúgott Summer most már határozottabban rányomul Ryanre, mikor Seth meglátja őket, ettől bepöccen, és az arcába ordítja, hogy menjen vissza a külvárosba kocsit lopni. Ami azért gáz, mert az úri társaság ezt persze eddig nem tudta: azt igen, hogy valami hideg és barátságtalan helyről jött, mint Seattle vagy Chicago vagy Kanada, na de a külvárosból? Az már tényleg gáz. Így már se Sethnek, se Ryannek nem móka a parti. Seth a tengerparton kószál, mikor egy csapat tahó vízipólós, élükön Luke-kal, beleköt, hogy elverje. De jön Ryan és megmenti, pontosabban így már őt pofozzák ronggyá.

Hazaoldalognak, és Seth furcsamód fel van dobva: bulizott valódi emberek társaságában, és már Summer is tud az ő létezéséről. Ryan sem igazán rosszkedvű, a bunyóhoz szokva van. Mikor Seth kidől, kimegy levegőzni és látja, ahogy Summerék kiteszik az ájult részeg Marissát a ház előtt, nem nagyon vacakolva azzal, hogy besegítsék a házba, az ágyába. Így aztán ő "kénytelen" kisegíteni, és felviszi magához, a vendégházba. Szerencsére hárman is bőven elférnek a kis kulipintyóban éjszakára.

Reggel jön Kirsten. Marissa addigra már nincs ott, de épp eléggé bepöccen attól, hogy Seth berúgott és verekedett. Megy panaszkodni Sandynek, aki éppen szörfözésből jön, és igazából nem tudja komolyan venni a problémát: úgy gondolja, nem árt, ha a gyerek az életben is tapasztalatokat szerez, nemcsak a játékkonzolok kezelésében. Mindenesetre Kirsten eldöntöttnek veszi a dolgot, és sajnálja, de búcsút vesz Ryantől. Seth sajnálja csak igazán, ő neki adja a Tahiti hajóstérképét. Ryan megint szomorú fejjel, megint Sandyvel a BMW-ben. Visszamennek Ryan előző világába, a külvárosba. De a lakás üresen áll, az anyja eltűnt. Sandy körülnéz, aztán azt mondja Ryannek: "Gyere, menjünk." Akinek nincs ötlete, hogy hova, annak meg kell várnia a következő részt.