Az előző részben a tesók raboltak maguknak egy elnöktesót, de az geci módon fejbelőtte magát, ezzel tulajdonképpen őrületbe és biztos halálba kergetve a tetovált embert, mert bizonyíték, huss, nincs. Mellékszál-földön Tíbeg családi fantáziáját éli ki egy bedeszkázott ablakú házban (szia Laci no.2), Szukre Keresztes Mária után igyekszik Mexikóba, Héjvájör valahol félúton a holland tulipánföldek felé, Bellik meg a fasz rosszabbik végén van a sitten.

Höhö, kikacsintunk a való világba, ledől a negyedik fal, a FOX NEWS brékinget tudósít éppen, hiszen hagytak egy üzenetet maguk után, ezt így most hogy? Mindjárt megtudjuk, mert flessbekkelünk hat órányit. A motelben vagyunk ismét, csuromvér falak, odakint a rendőrök kiabálnak, Link a hulla miatt aggódik, vigyük magunkkal bazmeg, majd jó lesz valamire. Igen ám, de itt van nekünk Kellerman haver, akinek jelvénye van, csillogós, és mint az ilyen filmekben/sorozatokban lenni szokott, ezzel megszopatja a helyi erőket, mert aki vidéki rendőr, az automatikusan síkhülye.

Kártyapartival nyitunk, Texas Holdem, vagy ki tudja, engem valahogy sohasem fogott meg a jó öreg Korda Gyuri bácsi. Stark viszont ebben is ász, és egy csuklómozdulattal nyer egy új irodát a polgármestertől. Valahogy sejteni lehetett, hogy nem sokáig marad a csapat az alagsorban, és így megy ez, ha az ember urambátyám viszonyban van a polgármesterrel. (Már csak az érdekelne, kik lehettek a többiek az asztalnál?) Ám a játéknak véget vet egy csipogó, és a polgármester tragédiába illő képpel néz Starkra: megöltek egy drogdíler rendőrt, testvér.

Mindketten kiszállnak a helyszínre, ahol már nagy a fennforgás, villogó rendőrlámpák meg minden, de Starkot igen ellenségesen fogadják: a zsaruk pikkelnek rá, amiért annyi rosszfiút kidumált a bíróság előtt. Emlékezteti őket, hogy most már egy oldalon állnak (a polgármester meg őt, hogy itt az alkalom kijavítani pár régi hibát), aztán ráveti magát az ügyre. Az áldozat Joseph Rodriguez, egy drogüzérek közé beépült fakabát, akit csúnyán mellkason lőttek; a gyanúsított pedig Scott Ransom, egy gazdag szépfiú.

A két gengszter, akiket az előző rész végén fogadtunk bizalmunkba, egy kocsiban várja a kiscsajt, akit el akarnak rabolni. A szakállas gengszter teljesen be van fosva, egyfolytában rinyál. A társa az profi, csak annyit mond mindig, 'kussolj'. Megáll Natasa kocsija, telefonfülke méretű testőr kiszáll, a két gengszter álarcot felhúz. A testőr kicsit hamarabb észreveszi őket, le is lövik, ahogy azt kell, de ez még benne volt a pakliban. A lövöldözésre pánik tör ki, iskolás gyerekek sikongatnak, meg rohangálnak, merthogy az iskola előtt akarták elrabolni Luzsin lányt (ami elég nagy baromság), aki biztos örült volna neki, hogy aznaptól nincs suli. De még a gyereksikoltozás is benne volt a pakliban. Az viszont már nem volt benne a pakliban, hogy a lövöldözésre túl gyorsan ott teremnek a zsaruk, és velük is tűzharcba kell keveredni.

Az egyik zsernyákot lelövik egyből, de a másik rendőr combon lövi a szakállas gengsztert. Mivel menekülni a városon keresztül a rendőrséggel a nyakukban nincs értelme, ezért az egyetlen egérút az iskola felé vezet, de ehhez vinni kell magukkal egypár túszt, na és Natasát sem eresztik. Szóval az egész túszdrámába torkollik, pedig nem éppen ez volt a terv. A két gengszter betereli az iskolásokat a suli épületébe, bezárkóznak és az egyik teremben foglalnak hadállást.

Nem szépítem, nem ez a sorozat legélvezetesebb epizódja, sőt, de nézzük a jó oldalát, volt már rosszabb is. Hetibeteg ezúttal egy 71 éves kutatóorvos, méghozzá nem is akármilyen, egyike azon kevesek kivételezett társaságának, akiket még Greg House is tisztel, már ezért simán bekerülhetne a Rekordok Könyvébe. Egereken folytatott kísérletezés közben rosszul lesz, nem kap levegőt, csapatunk megkapja, ezt a koreográfiát már jól ismerjük. Kezdődhet is a diagnózis. Vagyis kezdődhetne, ha a csipet csapatot jelenleg nem kötné le az esetnél jobban House botja (nem is próbáltam nem kétértelműen megfogalmazni), kikerekedett szemekkel bámulják, hogy a Bot és a lábfájdalom is visszatért, és valószínűleg azt találhatják merre fussanak, mert hogy a fájdalmait és az ezzel járó feszültséget rajtuk fogja levezetni a mester, arra fogadhatnak.

Páciens bajára két gyanúsított van, elég nagy ágyú mindkettő: szív vagy tüdő, a módszer egyszerű: terheljük az egyiket, ha felmondja a szolgálatot, akkor tudjuk, hogy azzal van baj. Terheléses EKG bebizonyítja, hogy a bűnös nem a szív, a tüdő viszont megtelik folyadékkal, ami fájdalmas és körülményes, tehát csak a baj van vele, és a beteg rövidre is zárná a további diagnózist: engedjék meghalni és kész. Na, ez pont olyan döntés, ami House és csapata munkáját nagyban hátráltatja, tehát egyértelmű, hogy le se szarják majd, és úgy tesznek mintha meg se hallották volna, Greg úgyis süket az egyik fülére.

Rögtön a közepibe csapunk a lecsónak, semmi felvezetés, így mi sem számolunk be a múlt hétről, legyünk stílszerűek. KicsiSydnek szülinapja van, de ez annyira nem egyszerű, mert nem is tudja, hogy mikor van pontosan. És bulit szerveznek, amin majd Marshall lesz a dj, fuck, yeah! Ez most ráér, mert eligazítunk.

Párizsban ráleletek valami listára, ami nagyon kemény, mert aki számít rajta van, és lehet zsarolni is, na ez az, amije nincs Cuslágjancsinak, mert ha lenne, akkor nem a sitten ülne, hanem a Bahamákon röhögne teli szájjal. A lista (Index! Hejj! Anyánk!) 4096 bites kódolással van titkosítva, amitől mi nem esünk hasra, mert nagyon kiskorunkban kivágtak minket a geekóvodából, de Marshall szeme akkorára tágul, mint egy tányér. Esküszöm, erekciója is van. A listát nem lehet elolvasni, mert kurvára le van kódolva.

Hálaadáskor vagyunk, ünneplős rész következik sok vérrel, hányással és végtagokkal, amik megválnak a gazdájuktól. Vizsgálattal nyitunk, embermentés, közben kedélyes csevegés a pulykasütés módjairól. Jön a csipogtatás, Abbynek mennie kell helikopterezni. Hálaadáskor ő inkább otthon lenne, családozna, de senki sem hajlandó helyette menni, vagyis Gates menne, de nem teheti, Jane meg szimplán genya, mert ha 5 perc múlva jön a csipogtatás, akkor neki kellett volna mennie, de nem megy. Lulut hozzák, lehányja a nagyon bongyor Jane-t élből, azt hisszük hogy vér, de csak áfonyaszósz.

Abby megy a helikopterhez, Kovac fog hálaadásos vacsit főzni otthon. Zsaru jön Lukához, beszélt Amessel, aki mindent tagadott persze, valósznűleg Forest Withaker-féle bociszemekkel nézett és úgy tett, mint aki nem ért semmit. Pedig. Most akkor pszichoAmes fog minket ijesztgetni egész évadon átívelő szállal? Azért annyi izgalom nincs a témában, hacsak nem lép a tettek mezejére, akkor meg már hirtelen a Gyilkos Elmékben éreznénk magunkat, úgyhogy nem faszántos ez a szál nekem.

A harmadik évad számos hűbazmeg pillanattal fog minket gazdagítani - a múlt heti epizód tulajdonképpen egy nagy ilyen volt, csak éppen normális hogyvoltot nem lehet róla írni, de mi megpróbáljuk. Ott hagytuk abba, hogy Szójerék eveznek, Dzsekk műtött, Juliet elárult (kétszeresen is), a parton meg ki tudja mi van, lehet gruppenszex Kiele Sanchez vezetésével. Az epizód elején szokásos hogyvoltból világosan kiderül, hogy ez Dez napja lesz.

A skóttal nyitunk, illetve a hobbittal meg Hörlivel, akik Szójer cuccát szedik szét, mint bolond a hógolyót, különös figyelmet szentelve a pornóújságoknak. Fog neki örülni Dzsémsz, az tuti. Nem sokáig megy a szabadrablás, mert jön Dez, és kinyilatkoztat: gyertek velem, de tüstént. Ilyet sokat fog majd még mondani, tessék hozzászokni. Mennek. A meseerdőbe, ahol egy iraki exkínzómester és egy kopasz dobozgyári manager várja őket. MiszterEkkónak annyi, csak szólunk, mondják, és nagyon komolyan néznek hozzá. A sziget vitte el, nem a nátha.

A Bree által hazahurcolt fogakból Rahan vagy Réz András nyakláncot készített volna, pedáns háziasszonyunk viszont a rendőrségnek adományozná, mert szerinte bizonyítja, hogy Alma ölte meg Monique-ot és Orsonra akarja terelni a gyanút. Érdekes elmélet. Tetszik Mr. Hodge-nak is, bár a rendőrséggel inkább várna, amíg a fogak az ő paplanjuk helyett ismét Alma kamrájában tartózkodnak. Bree örül: az ügy megoldva, a vörös dög meglakol, ő meg mehet vissza nippeket portalanítani. Igencsak hálás Orson is Szent Apollóniának, és a fogas zacskó eltűntetésétől felbátorodva gyors ütemben el is küldi melegebb éghajlatra az Anyós-Meny Női Egylet tagjait.

Alma érzi, hogy vesztésre áll, ezért némi érnyiszálással próbálkozik. Gloria értesíti Orsont, aki át is trappol ismét a szomszédba, hogy ott egy Lynch-forgatás közepébe csöppenjen (amúgy is előfordult már). Cilinderes törpe, bazi nagy vörös függöny meg Badalamenti ugyan nincs, de őrültek, rémálom, zene meg szex annál inkább. Orson ugyanis a Gloria által felszolgált kotyvaléktól kábán, de álló farokkal kénytelen tűrni, hogy Alma Cole Portert dudorászva gyakorlatilag megerőszakolja - bízva abban, hogy hormonizált (ezt szúrta!) testében egy kis új Garp fogan.

Várható volt, hogy előbb-utóbb kiborul a bili, kiderül, hogy Burke világbajnok kezével maximum habverést vállalhat be gebinben, de azt nem hittem volna, hogy ennyi unalmas, vontatott epizódot követően sikerül feltámasztani a sírvapicsogás kórházát, és ismét érdekessé tenni a dolgokat. Lehet, hogy ebben közrejátszik Meredith finom háttérbe vonása, a franc tudja, de élvezzük a jó részeket amíg lehet, mert jön még gyanútlan tévénzőre giccses tévéepizód, azt garantálom.

Az epizód fő témája a "mit hazudtál nekem eddig", mindez megspékelve az Alien forgatásával, akár Quentin Tarantino is rendezhette volna ezt az epizódot, vérben tocsogunk bokáig már az első jelenetben, amiben egy kissé zilált Yang keresi az utat, vagy a boldogságot. Ő a narrátor, ezt máris értékeljük. Csuromvéres rohanását erotikusnak szánt, de leginkább nevetséges ágyjelenetekkel keveri a szakértő kéz, flashback a flashbackben, ez igen.

Csak eljött ez a rész is, bár nekünk végig kellett szenvedni egy Talmageddont, de egy igazi 24 fan még akkor se törik meg, ha mindenféle faszságokat vetítenek a kedvenc sorozata helyett. Szóval. Délután öt óra van, és ha ebédnél nem álltunk meg, akkor uzsi sincs. A nemzetközi helyzet fokozódik, fenyegetés van, a bomba ketyeg, kaja nincs. Az elnök sajtótájékoztatót tart a fenyegetésről és Wielandről. Féligazságokkal dobálózik, de egy ilyen hiteles faszi szájából bármi jól hangzik.

Nina és Jack pont úgy vannak, ahogy ott hagytuk őket két hete. Ezek ketten, ha összejönnek, mindig a múlton rágódnak, hogy ki ölt meg kit, meg a barátság, munkatársak stb… kényes dolgok ezek, ne is menjünk bele. Jacknek tele is van a töke az egésszel, feláll és otthagyja a luvnyát a bozótosban. Na annak se kell több! Megy utána, és Jack addig altatja, amíg egy mesterlövész gyorsan kilövi a kezéből a mordályt, pont, mint a filmekben. Bírom, ahogy az előző rész kurva nagy cliffhangerét egy tollvonással "B" osztályú akcióvá degradálták (csak hogy kritizáljak kicsit). Ninát megkötözik, mint a sonkát, Jack meg önelégülten vigyorog.