Az előző rész nem volt rossz, Lokkbácsi flessbekkjei mindig jól sikerülnek (és idén lesz még egy nagyon ütős), rádadásul a partinépség életbe is bekukkanthattunk, volt Dezmond és félhalott Miszterekó, mi kell még? Dzsekk, Szójer meg Katinka, mert ők kimaradtak a dologból. Ennek ellenére Dezzel kezdünk, aki beszerzett egy normális inget a múltkori pucérkodás óta, és elmélyülten gondolkodik valamin a parton. Klert látva felpattan, és tetőfedői képességeit csillogtatva kijelenti, hogy Kler sátorteteje úgy szar, ahogy van. Ennél kevesebbért is vágtak már pofán embert a világtörténelemben. Addig erősködik, míg Csárli is megjelenik, aki saját magát alfahímnek tekinti, mi meg ezen röhögünk. Dez megvonja a vállát, hát, ha szarrá akartok ázni, felőlem.
Dzsekk az üvegfal mögött tévézik, rajzfilmet kap a hatvanas évekből, jobb, mint a Napkelte, az biztos. Juliet jő kajával, a doki azonnal kérdezgetni kezdi: meddig üljek még itt? Miért rajzfilmek? Ki a főnök? Benjamin? Miért beszél ilyen hülyén minden politikus? Juliet vagy nem válaszol - ez a jobbik eset - vagy terel, hát ez a főnök dolog nem úgy van, mint ahogy képzeled, anarcho-szindikalista köztársaságban (kösz, MP) élünk, és így tovább. Dzsekk rámutat, hogy Ben ettől még simán hagyta volna, hogy kinyírja Julietet, de mire ezt bővebben kitárgyalhatnánk, jön Ben, és ideges.