Az előző rész utolsó jelenetét emeltük át a mostani elejére, jön a szlogen megint, Mentsd meg a lányt, satöbbi. Hirót mintha hájjal kenegetnék a hír hallatán: van kardja a jövőben, és üzeneteket hurcol a múltba, jobb melónak tűnik, mint egy kutricában nyomorogni, az tuti. Peter és Isaac nem tudja öszerakni a képeket - egy ugyanis hiányzik, a legfontosabb, amiről kiderül, hogy hol van a csaj, akit menteni kell. Na vajon kinél van? Lindermannál, annál, vele bótol az exnője állandóan.

Clairemackóval közli a Szemüveges Ember, hogy itt az ideje, hogy megismerje a szüleit, akik annak idején örökbe adták - én nem tudom, de ebből az emberből túl sok jót nem nézek ki, szóval fenntartásokkal fogadnám az ilyen híreket. A szülők még arra is hajlandók, hogy eljöjjenek a lányhoz, na persze.

In medias res kezdünk, Chamonix-ban vagyunk, Syd és Vaughn hegyet másznak, és egy bazi nagy kőbe rejtett kamerát helyeznek el egy sziklafalon, ami arra kell, hogy a völgyben lévő házat megfigyelhessék. A házikó a Társaság tulajdonában van, az előző részben átállt ember mondta, mi hiszünk neki. Ja, és ez a ház azért nagyon fontos, mert van bent valahol egy lemez, amin mindenféle érdekes és fontos infó van, csak azt nem értem, hogy a dezertőr miért nem hozta magával? A házba bejutni nem egyszerű, viszont nehéz, de megvan a tervezője, valami csaj, akiből majd kiszedik az infót, és mindenki boldog lesz.

KémFater és Arvin bácsi találkozik Zürichben, ami fentről pont úgy néz ki, mint Budapest, és megbeszélik, hogy nem kell bűntudatot érezni amiatt, hogy KémFater kész volt fejbelőni Sloane-t, mert hát Sydért lett volna, meg minden, és akkor lehet. Én lelőném most, oszt jónapot. Syd a Szökés geci elnökasszonyához jár kiönteni a lelkét, na bravó, a szeme sem áll jól. Vaughn ugyanezt elintézi egy sörrel és Weiss ügynökkel, hiába no, a férfiak egyszerűbben működnek.

A magyar címet nem sikerült kinyomozni, de gondolom nem olyan nagy baj, ez az a rész, amiben börtönlázadás van, részeg Tigh ezredes az eligazításon, és hasonlók. Tigh, a Chief és Callie a vízlelőhelyről illetve annak kiaknázásáról dumálnak, Tigh leheletére rá lehetne könyökölni, és ezt mindenki észreveszi, csak nem szólnak neki, ez egy ilyen hajó. Jeget kell bányászni vagy mi, és ez nem egyszerű. A vezérkar úgy dönt, hogy a börtönhajón raboskodó bűnözőket fogják be a melóra, csak én gondoltam rögvest, hogy ez iszonyú szar ötlet?

Egy küldöttség indul a hajóra, hogy kiszűrjék azokat, akik a) akarnak dolgozni b) és nem fogják agyonverni a kollégákat öt perc alatt. Adama és Apollo továbbra is haragban vannak egymással, a fater nem bírja elviselni, hogy a fia az elnöknő mellett csicska. Apollo az Astral Queenre megy, és tart egy rögtönzött előadást a munka nemes mivoltáról, és megemlíti, hogy aki melózik, szabadság-pontokat kap, amivel kvázi megválthatja  majd a büntetését. Ja, és azt is elmondja, hogy embertelen körülmények között kell majd nagyon veszélyes munkát végezni, azaz nem mindenki ússza meg ép bőrrel, stb.

A múlt heti atomreaktoros hepaj után senki nem csodálkozik azon, hogy Santos esélyei megnőnek a végső győzelemre: szinte minden államban előretör, és ettől úgy szaladgálnak a stábtagok, mint pók a falon, felkeltenek mindenkit a szállodában, pezsgőznek, ölelkeznek, és Josh és Donna esetében végre valahára elcsattan az első csók is, ami után egy heves dugás következne, ha Santos nem pont ekkor lépne be a szobába, goddammit.

Vinickék tábora ennek éppen az ellenkezőjét mutatja, mindenki kétségbe van esve, jaj most mi lesz, ráadásul az elnökjelölt meg is van fázva, aminek Josh nagyon megörül később. A kazah helyzet fokozódik, az ENSZ beszart és nem küld senkit segíteni, pedig mind az oroszok, mind a kínaiak megindulnak, világégés képe sejlik fel előttünk, de Jed Bartlet úgyis kitalál valamit. Ki hát, menjünk mi, amerikaiak, a világ rendőrei, és üljünk be a két atomhatalom közé védőpajzsnak.

Ha nem akart volna a címadó kolléga mindenképpen vicceskedni, akkor maradhatott volna az eredeti (Yesterday) elnevezés is, Szájkosaras kosarasés a Nyolcadik utas a halál országában ennél lényegesen szarabbul is járhattunk volna. Mindegy, ezen az epizódon egy jobb cím sem segítene, hiszen egy szokott töltelékrészt kapunk, egy, azaz egy momentum kivételével semmi nem indokolta a leforgatását, de ezt sajna meg kell szokni a Grace házatáján: zseniális részek után jön egy olyan, hogy nem tudja az ember hova hányjon tőle.