Ott hagytuk abba, hogy Minnesotában valami nem stimmel, a Santos-stáb túlvan az Elemi ösztön kampányverzióján, és Annabeth rátalál az eszméletlen Leora. A folytatásban Ohio állammal sem kerek valami, ettől Josh vérnyomása a szokásos fölé emelkedik, ráadásul a Foo Fighters húzza a fülébe a dolgot a főhadiszálláson - nem lehet egyszerű egy kampányfőnök élete, az tuti. A másik oldalon Bruno visszaér a főhadiszállásra, és közlik vele, hogy Minnesota Santosé. Egy gonddal kevesebb, de mi van Ohioval?

Most jön az első olyan jelenet, ami Leoval foglalkozik, Josh az esetleges győzelem esetén előadandó beszéd átírásával foglalkozik, és közben telefonon egyeztet Santosszal, amikor megjelenik Donna, és közli vele, hogy mi történt. A két színész, különösen Janel Moloney játéka valami félelmetes ebben a pár perces jelenetben. Ha jól emlékszem Bradley Whitford nyilatkozta később, hogy nagyon nehéz volt úgy felvenni ezeket a dolgokat, hogy ne bőgjék el magukat közben, és ez látszik is. Ez nem művi megrendülés, valós érzéseket kapunk.

A főcím után CJ szembesül a keserű valósággal, és Allison Janney sem marad le kollégái mögött ami a teljesítményt illeti. CJ-nek jut az a cseppet sem kelemes feladat, hogy az elnököt tájékoztassa, és jöhet Martin Sheen, aki személyes jóbarátját veszítette el John Spencer személyében, így az ő megrendülése - ha lehet ilyet mondani - még hitelesebbnek tűnt. Külön érdekessége a jelenetnek, hogy az asszisztenst alakító szőke hölgy Sheen lánya. Visszatérve a választásra, Santos megérkezik a szállodába, és Lou tanácsa ellenére azonnal be akarja jelenteni, hogy mi a helyzet Leoval. Lou szerint korai lenne elmondani, mert vannak, akik még nem szavaztak, és egyébként is, Leo még nem halt meg, csak kórházban van - mi van ha magához tér öt percen belül? A felesleges pánikkeltés a politikában (is) kerülendő, valahol igaza van. Kár, hogy miközben néztem a jelenetet, tisztában voltam azzal, hogy mi lesz a vége a dolognak, hiszen John Spencer ekkor már nem volt köztünk.

Kansas, Oklahoma, Nebraska és a két Dakota a republikánusoké, megy a számolgatás ezerrel, amikor bejelentik, hogy Ohioban is Vinick nyert. Josh és Donna a kórházban, végigrohannak a folyosón, és a végén Annabeth fogadja őket a rossz hírrel: Leo meghalt. Én itt bőgtem el magam ismét. Josh felhívja Santost. CJ sírva közli Bartlettel, hogy pár perccel azelőtt elhunyt a legjobb barátja. Az ölelés teljesen spontánnak tűnt nekem, de lehet túl szentimentális vagyok. Santos felhívja Vinicket is, közben a tévében már megy a bejelentés: Leo infarktusa halálosnak bizonyult, és ez minden bizonnyal kihat majd a választásra is. A demokraták agytrösztje összeül, és megpróbálnak megoldást találni a helyzetre, mert annál bonyolultabb a dolog, mint egy kolléga elvesztése: amennyiben Santos nyerne, Vinick akár meg is  támadhatja az eredményt, hiszen Leo McGarry már nincs az élők sorában - mégis szavaznak rá az emberek, a neve ott van a cédulákon.

Mivel erre precedens nem volt még az USA történetében, sejthető volt, hogy az írók ezt a konfliktust beleírják a sorozatba, és maximálisan ki is facsarják belőle amit lehet - az epizód hátralévő része tulajdonképpen erre lett kihegyezve, ami meglehetősen nagy baki (Sorkin az életben nem követte volna el szerintem), elég lett volna a végén bejelenteni, ahol nagyobbat ütött volna. Kicsit bonyolult a helyzet, amihez ismerni kell az USA (elég elcseszett) választási rendszerét, amiről most nem nagyon értekeznék, ha valakit érdekel, ezen a linken mindent megtalál róla. Legyen elég az, hogy a helyzet fokozódik, mint ahogy az általában szokott. Josh továbbra is a kórházban, Donna hozza neki a információkat, de látszik rajta, hogy fejben valahol máshol jár.

A republikánusok stábja azt javasolja Vinicknek, hogy tegyen közé egy nyilatkozatot, amiben Santost ostorozza óvatosan, és jóelőre bejelenti, hogy meg fogja támadni a döntést, ha a demokratáknak kedvez - csak Bruno hallgat mélyen, és néz meglehetős undorral a stratégákra. Santost máris zargatják a keselyűk, azaz a demokrata párti szenátorok, akik jelentkeznek a hirtelen megüresedett állásra. Az elnökjelölt beszédet mond, ezért félbeszakad a Foo Fighters koncert, de senki nem sír miatta. Jimmy Smits kiválóan hozza le a megrendült, de az előtte álló feladatra koncetráló elnökjelölt figuráját, és a beszéd is nagyszerű - itt már lehet tudni, hogy ebben a sorozatban nincs az az Isten, hogy ne Santos nyerjen. Joshék visszatérnek a kórházból, a hangulat érthetően gyászos. A verseny nem áll jól, Maine, Vermont és Iowa Vinické, de Texast megnyerte Santos, és ismét változik a helyzet.

Vinickék kezdenek aggódni, van aki a szavazatok újraszámlálását javasolja, de a szenátor a sarkára áll, és nem hajlandó geciskedésre - legalábbis még most. Kaliforniából olyan hírek érkeznek, hogy Vinick nyert, mintegy 80.000 szavazattal. Marad Oregon és Nevada, a két állam, ahol eldől minden - és a demokraták minden ügyvédet oadküldenek, mert ha meg kall támadni a döntéset, akkor gyorsan kell reagálni. Jönnek be a hírek, de senki nem mer biztosat mondani, lehet, hogy egy pár szavazton dől el az egész. Santos lélekben felkészül a vereségre. Bruno közben közli, hogy neki elege van, bármi is legyen az eredmény, ő kiszáll a buliból, mert kertészkedni akar. Valahogy megértem, annyi pénzt szedett ki a két pártból a sorozat hét idénye alatt, hogy abból meg lehet élni. Oregont közben megnyeri Santos, Nevada dönt, kérem szépen.

Vinick továbbra sem hajlandó az ügyvédekkel foglalkozni, nem érdekli, hogy Nevadában újra kell számoltatni vagy sem. "Ha vesztettem, hát vesztettem" - mondja. Nagy politikus ez az Arnie. Nevadát bejelentik: Santos nyert, megvan az ország új elnöke. Vinick nem hajlandó semmi gerinctelenre, méltósággal fogadja a döntést, és telefonon gratulál Santosnak. Josh az epizód utolsó jelenetében odamegy Leo fotójához, és csak ennyit mond: Thanks, boss. Jövő héten már sokkal nyugisabb tempóban, de szomorúbban folytatjuk.