A múlt heti, aránylag informatív és egész tisztességesen összerakott epizód után Szajid flesbekket kapunk, a Hegylakóból ismert Clancy Brown vendégszereplésével, akit bűn volt leszinkronizálni - ilyen orgánumot úgy sem lehet találni kis hazánkban, de persze az rtl nem adta fel. Irakban járunk, Szajid jómunkásemberként iratmegsemmisítéssel foglalkozik, de jő a felszabadító hadsereg, és miután kiderül, hogy tud angolul, azonnal dologra fogják: egykori feletteséből kell kiszednie egy amerikai pilóta hollétét.

Szajidnak persze ez annyira nem kóser, hiába utasítgatja Katinka apukája mindenfélére, ekkor jön a képbe Clancy, és kiképzi az ember által ismert összes kínzóeszköz szakszerű használatára (az első évadban milyen jól is jött a dolog, amikor Szójert kellett vegzálni), majd belecsap a lecsóba istenesen. Az arcáról persze leolvasható, hogy neki ez nem tetszik, de mi tudjuk, hogy titkon élvezi.

Ezt a részt vagy nagyon szerette az ember, vagy nagyon rühellte, és sajna én az utóbbi csoportba tartozom, hiszen már 3 része toporog egyhelyben a történet, cirka 2 métert mentünk előre 3x42 perc alatt (a székig és vissza), ami nekem édeskevés. Flesbekkes epizódról van szó, megtudjuk, hogy ki, mit, mikor, kivel, miért és hogyan, jaj de izgis, ha bejött a Lostnak, akkor a PB-nek is be fog?

Link egy tekergő volt (ezt tudtuk), Májkül tesó meg sikeres építészmérnök (tudtuk), és jó nagy köcsög is hozzá, aki a tesó nőjét is lenyúlta majdnem. Linket bemártották (tudtuk), nem ő tette amivel vádolták, Kellerman haver és társai manipuláltak meg minden bizonyítékot (tudtuk). Májkül alaposan tervezett, mindent a legapróbb részletekig kidolgozott (tudtuk), a tetkó ötletét egy szénné varrt pizzafutártól nyúlta (nem tudtuk), és olyan dolgokat is magára tetováltatott, amit eddig nem láttunk még (értelemszerűen: nem tudtuk).

Swearingen nagyon jól van már, a doki nem is nagyon érti, hogy lehet ez, de túllépünk rajta, mert az események hogyismondjam, sűrűsödnek menten. A tábor dolgai nam állnak túl jól, a betegsége alatt kezéből gyeplőt engedő Al pedig most kell, hogy ezekkel a meglehetősen kellemetlen fejleményekkel szembesüljön.

Cy a korpa közé keveredve lassan a disznók martalékává lesz, a szociopata Wolcott utasítására tovább folytatja a bányajogok felvásárlását, és meglepve konstatálja, hogy újabb szállítmány kínai kurva érkezett ("Remélem nem az új alkalmazottaim"), minek hatására Wu kissé kiborul. Alma bankot akar alapítani Sol segítségével, aki elsőre nem nagyon áll kötélnek, a bolt minden idejét elveszi, no meg Trixie, a jólelkű kurva pátyolgatása.

A Grace klinikát akkor szeretem igazán, amikor nem a sírós-picsogós magánéleti ömlengés nyomja rá a bélyegét a részekre, hanem az írók veszik a fáradtságot, és ezeket a bajokat a kórház és annak betegei segítségével manifesztálják - a tegnapi rész pedig pontosan ilyenre sikeredett.

Új év, új kezdet, új kutya, új Izzie. Szőke tündérünk végleg szakít azzal az elképzelésével, hogy Alexből rendes embert (értsd: nem félrekúró társ) faragjon, és lám, a kórház segítségére siet egy szívátültetésre váró szimpatikus (nem annyira)fiatalember személyében, aki innentől kezdve nagyon is fontos szerepet fog játszani a sorozatban, majd meg tetszenek látni. Az ágy mellett folytatott párbeszédek jók, a színészek között sokkal jobb a kapcsolat első látásra is, mint a tuskó Alex és Izzie között.