Ideje volt, hogy a közönségkedvenc hallgatag feketeember is kapjon egy flesbekket, hát tegnap este kiderült, hogy nem volt ő mindig pap (most sem az), hanem egy kurva nagy gazember. Jó, jelek voltak eddig is, a túlparton egy nagy kővel verte szét vagy két ember fejét ugye, és úgy első blikkre sem nagyon hasonlít a dorogi plébánoshoz. Drogot csempészett szakrális szoborparkban, rozzant repülő fedélzetén, és az öccse halálát okozta, jó nagy geci volt, na. Persze ideológiát talált hozzá (ne a niégriai gyerekek használják a hernyót), de ki nem szarja le, mások szúrhatják magukat napestig?
A visszaemlékezés nagyon életszerű, szinte érezzük a párás nigériai meleget a bőrünkön, tapasztalatból mondom, ilyen arra a vidék, nem szebb, nem csúnyább. Eko és Yemi testvérek, Eko kinyír valakit Yemit mentendő és elindul a lejtőn a fonotthajú gengszer imidzs és a kissé buzis fülönfüggők irányába, Yemi pap lesz, majd besúgó, mert ráhívja a sereget az akkor már (ál)papi gallérban flangáló tesóra. Eko zseniális ötlete ugyanis, hogy a Csárlsz barátunk által halomba rakott Mária szobrokban csempésszen herkát valahová, csak persze jön az említett sereg, meg egy lövöldözés, Yemi a gépen végzi lőtt sebbel, Eko a kifutón új munkahellyel.